Fehér Busa

Teste oldalról erősen lapított, közepes testmagasságú. Feje nagy, de a pettyes busáénál kisebb. Szája felső állású. A szájszögletből húzott vízszintes vonal áthalad a szemen. A kopoltyúíveken a szűrőfelület szélesebb, mint a légzőfelület. A hátúszó rövid és magas, szegélye egyenes. A mellúszó nem éri el a hasúszó tövét, a farokalatti úszó viszonylag hosszú. A faroknyél magas, a farokúszó mélyen kivágott. A hasvonal jellegzetes éle a kopoltyúktól egészen a farokalatti úszókig terjed. Cycloid pikkelyei aprók, vékonyak, amelyek a fiatalabb egyedeken ezüstösen, az idősebb példányokon ólomszürkén csillognak. A hátoldal szürke, esetleg zöldes árnyalatú, az oldalak és a has ezüstösen fehérek. A hát- és a farokúszó szürke, a többi úszó sárgás árnyalatú. Tipikus folyóvízi hal, eredeti élőhelyén életének egy részét a főmederben, az intenzív táplálkozás időszakát pedig a kiöntésekben tölti. Hazánkban tavakban, holtágakban is megél. Őshazájában ivarérettségét 3-4, hazánkban 5-6 év után éri el. Az ivarérett példányok a folyók felső, gyors áramlású, zátonyos szakaszán, a felszín közelében ívnak, 23-24 ° C-os vízben. Az 1,2 mm átmérőjű lerakott ikrák néhány óra alatt 4-4,5 mm-esre duzzadnak, amelyek fajtömege a vízével azonos, így lebegve messzire sodródnak a folyóban. Embrionális fejlődésük a magas hőmérsékleten gyors, a 6 mm-es hosszúságú lárvák 1,5-2 nap alatt kelnek ki, és még legalább 1 hétig sodródnak, miközben teljesen felélik szikanyagukat. Önálló táplálkozásukat már a folyók lassúbb szakaszain kezdik meg. Természetes szaporodására utaló jelekkel hazánkban először a Tiszán találkoztak 1973-ban (Pintér, 1977, 1978). A lárvák kezdetben kerekesférgeket, majd egyre nagyobb méretű planktonrákokat fogyasztanak. Az 15 mm-es ivadék áttér a detrituszból, fitoplanktonból és apró zooplanktonból álló étrendre, miközben véglegesen kifejlődik a kopoltyúíveken lévő szűrőfelület, és bélcsatornájuk testük hat-hétszeresére hosszabbodik meg. A táplálékszelektivitás nem a szűrőszerv pórusaival, hanem az egyes kopoltyúíveken lévő két szűrőfelület alkotta csatorna méretével és az elfogyasztott táplálék emészthetőségével függ össze. A táplálkozására vonatkozó eredmények nem bizonyították, hogy a faj kizárólagosan fitoplanktofág lenne. Általában megfigyelhető, hogy a tógazdaságokból természetes vizekbe telepített egyedek törzshossznövekedése az új környezetben felgyorsul.