Márna

Teste tipikus - folyóvízi hal - lévén torpedó formájú, hosszan nyújtott, oldalról enyhén lapított. A háta csak nagyon kicsit ívelt, a hasolal jobban. Feje hegyes, hosszú, dorzoventrálisan kissé lapított, orra megnyúlt. Szája alsóállású, melyet jól fejlett húsos ajkak körítenek. Négy vaskos bajuszszála van, amelyek közül az elülső kettő rövidebb. A bajuszszálakon vékony élénkpiros csík húzódik végig. A szem kicsi, a homlok széles és lapos. A hátúszó a hasúszó tövéhez húzott függőleges vonal előtt kezdődik, utolsó osztatlan, kemény, csontos úszótüskéje fogazott, az úszó szegélye homorú. A farokalatti úszó nem éri el a farokúszó tövét. A faroknyél hosszú és egész magas, a farokúszó hosszú és erősen kivágott. Az oldalvonal lefutása majdnem egyenes. Cycloid pikkelyei kicsinyek, sűrű sorokban helyezkednek el. A háta barnászöld, olajzöld, enyhe szürke árnyalattal, oldala aranyosbarna, a hasa sárgásfehér. A hát- és a farokúszó kékesszürke, a többi úszó pirosas. Az úszókon a sugarak közötti hártyán apró fekete pettyek vannak. Kifejezetten folyóvízi hal, elterjedésének felső határától, a hegyi patakok alsó folyásától egészen a tengeri torkolatvidékig fellelhető, elsősorban azonban a dombvidéki, még viszonylag gyors áramlású szakaszok hala (márna szinttáj). Alkalmazkodni képes az ipari és kommunális szennyvizekkel terhelt szakaszok romló életfeltételeihez, ha az oxigénviszonyok egyébként kedvezőek maradnak. Mindazonáltal állománya csökkenőben van, de ez inkább az ívóhelyek beszűkülésével magyarázható. Megszokott élőhelyén található egész évben, csak az ívási időszakban vonul a folyón felfelé, megfelelő ívóhely keresésére. Szaporodás biológiája kielégítően ismert. Ivarérettségüket a tejesek 3-4., az ikrások 4-5. életévükben érik el. A vízterület jellegétől függően májusban-júniusban, hidegebb folyókban júliusig elhúzódóan párosával ívnak, rendszerint 17-18 ° C-os vízben, a gyors áramlású kavicsos-homokos mederszakaszokon. Az ikrás több adagban rakja le sárgás-narancsszínű, 1,5-2,5 mm átmérőjű ikráit, melyek erősen ragadósak. A két-három részletben lerakott, 8-13 ezer szem ikra megtermékenyítésében gyakran más és más tejesek vesznek részt, ami a lehető legnagyobb termékenyítési %-ot biztosítja. Az embrionális fejlődés 18-20 ° C-on 6-7 napig tart, a kikelő lárvák 7-8 mm hosszúak, a szikzacskó felszívódása után (8-10 nap) kis testméretű zooplankton-szervezetekkel táplálkozik (Maitland és Campbell, 1992), majd lassan áttér a bentikus élőlények fogyasztására. Második életévétől kezdődően a kifejlett állatokhoz hasonlóan vegyes táplálkozású, táplálékspektruma igen változatos. Természetes táplálékai a bentikus rovarlárvák, férgek, puhatestűek mellett a korhadó növényi részek, állati maradványok, a paduc és domolykó ikrája. Növekedése vízterületenként nagyon változó. A Tiszában a vízépítéseket követően állománya erősen megfogyatkozott, az 1950-es évek elejére jellemző 24,5 tonnás éves átlagos fogás az utóbbi években lecsökkent 2-3 tonnára. Bár általánosnak mondható minden halfajból a fogáscsökkenés, az azonban mégis figyelemre méltó, hogy az 50-es években még 6-7 % volt a márna részesedési aránya az összfogásban, napjainkban pedig már csak 0,4-1,3 %. A folyó magyarországi felső szakaszán a tipikusnak mondható márna szinttájon a faj abszolút biomasszája 0,2-0,6 kg hektáronként, Szolnok és Szeged térségében 0,8-1,5 kg.