Himfai Környezetvédelmi-tó

A „környezetvédelmi” jelző némileg megtévesztő lehet, de nem kell megijedni. A megye első számú versenypályája egy teljesen szimpla víz, szép környezetben, jónak mondható hal- (ponty-, keszeg-, süllő-) állománnyal.

Mitől lehet egy tó környezetvédelmi? Több tippem is lenne, de a himfai tó esetében a szűrő szerep a helyes válasz. A tó elődjének tekinthető mocsaras terület kapcsolatban állt a közelben elhaladó patakokkal, melyek nem sokkal arrébb a Rábába ömlöttek. Ez a mocsár már a múlté, bár elvileg még a környék viszonylag nedvesnek mondható (persze nem tartós szárazság periódusában), a helyére épített körtöltéses víztározót látva nem sokan sírják vissza a néhai vizenyős placcot, legfeljebb a természetvédők.

Mivel a közelben nincs Himfa nevű település, a tavat a hasonló nevű parkerdőről nevezték el.

A tó délnyugati sarka a közelebbi parkoló felett

A tóhoz az országútról egy murvás, földes, jól járható út vezet. Megállhatunk az első parkolóban, igazán ez a ténylegesen kijelölt parkoló, de egyenesen továbbhaladva a forrás környéki parkolónál is hagyhatjuk az autónkat. Itt tetszetős tujasor kezdődik a gáton kelet felé, míg visszafelé teljesen kopasz, gyepes a töltés. A gátra felkapaszkodva egy javarészt náddal, itt-ott bokorral szegélyezett és több helyen finoman kövezett partú, lapos, széles, szinte érzékelhetetlenül kiterjedt tavat láthatunk. Hol a vége? Hol kanyarodik a part? Lehet azért látni, segít ebben a töltéskorona, de a tó valódi alakját valahogy nem tudja az ember így, ebből a nézőpontból elképzelni. Talán azért sem, mert egyszerűen nincs a környéken egy magasabb pont, ahonnan egyszer, véletlenül megláthatnánk, ahonnan egy konkrétabb kép tárulna elénk.

A kép megtévesztő. Ez a tó valóban a megye kedvelt versenypályája

Első blikkre úgy tűnik, hogy a meder úgymond steril (nem tudom, ez volt az első érzésem, hiszen a látványos körtöltésen belül leginkább egy simára gyalult területet tudtam volna elképzelni), szóval, noha úgy tűnhet, egyenletes, egyáltalán nem homogén az aljzat. Természetesen nagy variációkra nem kell gondolni, de a bekötőút oldalánál lévő 1,7-1,8 m-es mélység a szemközti térfélen húzódó patakmedernél akár három méterre is ugorhat (főleg azóta, hogy a zsilipet rendbe hozták és 2004-től tartható a magasabb vízszint is), sőt itt az agyagos, iszapos fenéken heverő tuskók és bokormaradványok teszik változatosabbá az árkot. A nyugati oldalnál 2-2,2 m-es a vízmélység, partszegélyben pedig méter körüli.

Nem túl akadós tehát a víz, viszont még munkagép is maradt a tározó területén – igaz, darabokban –, ami sejteti, hogy mennyire volt stabil annak idején itt a talaj.

Vegyes kép: bokor és nád a parton, köztük kijárt állások

Horgászatilag is érdekes a víz. Nyáron relatíve sokan bojliznak, noha kapitális halakban nem bővelkedik Himfa, azért az ördög nem alszik, és persze a 3-5 kilós potykákra, szép amurokra tavasztól őszig mindig jók lehetünk. Az amurokat jellemzően a nádasnál (kb. hétszáz méter hosszú), a hátsó részeknél lehet szép „magyar” szóval élve kibekkelni.

Telepítések után a nádszegélyben csendesen cserkészve lehetünk sikeresek, de feederre is becsalhatók a betett halak, főként a pontyok.

A versenypálya jelleg miatt sok a fehérhal, ezeket mindennel, finom rezgőssel, matchbottal, spiccel, rakózva fogják. A tujasor kezdetével nagyjából egyvonalban már 6-8 méterre megtaláljuk azt a mélyebb, 1,8-as vizet, ami sok halat adhat: az ügyesebbek egy kisebb törést keressenek, mert ott jön meg igazán a hal.

A szemet gyönyörködtető örökzöld sor előtti vízterület a déli part jó horgászhelye is egyben

Süllő, csuka, harcsa szempontjából ragadozós a víz, de a süllő a fő hal. Zömmel halszelettel fenekeznek, kevesebben pergetnek rá. Nehéz így teljes képet adni, de elmondások és a halőri tapasztalatok alapján a fenekezés a legeredményesebb. Télen folyamatosan próbálkozhatunk a ragadozók horgászatával, de valójában egész évben fogják őket.

Három éve egy 40 kilós, s azelőtt is egy hasonló méretű harcsát emeltek ki, ebből sejthető, hogy nem tekinthető harcsás víznek a himfai tó. Ugyan gyakran forog benne a bajszos, az egy-egy ritka fogás nem túl bíztató a harcsázóknak. De gyorsan hozzátenném, hogy nem is harcsáznak olyan gyakran, hogy statisztikailag értékelhető legyen az adat, és az ilyen vizek okozzák sokszor a legnagyobb meglepetést… Mit lehetne még hozzáfűzni ehhez? El kell menni, meg kell nézni.

Tudnivalók

Kezelő	Sporthorgász Egyesületek Vas Megyei Szövetsége
Területe	11,2 ha
Halak	ponty, amur, süllő, keszegfélék, csuka, harcsa, compó, ezüstkárász
Rekordok	negyven kiló feletti harcsa
Telepítés	utolsó őszi pontytelepítés: 980 kg háromnyaras nyurga
Szabályok	OHR szerint
Szem előtt tartandó	A tó az őrségi NP szélén fekszik, természetvédelmi őrök ügyelnek a rendre: sátrat állítani, autóval a töltésre állni tilos.
Horgászidő	0-24h
Elvihető	OHR szerint
Csónakos horgászat	nincs
Napijegy ára	1000/500Ft
Napijegy váltható	a vasi jegybizományosoknál, legközelebb: Felsőmarác, Polgármesteri Hivatal; Csákánydoroszló, KATI Bisztró, Vasút u. 69. tel: 94/442-104; Körmend, SHELL Benzinkút, Rákóczi u. 94/594-042; WINCHESTER Vadászbolt, Rákóczi u. 941; Horgászbolt Körmend, Szabadság tér.
További infó	Vas megyei szövetség, 06 94 506 835; Szombathely. Welther K. u. 17.

Érdekesség: 2004-ben itt rendezték meg a megyei csapatbajnokságot. A verseny három órája alatt a 9 induló csapat közel 250 kg halat fogott.

Térkép

Megközelítés: A 8-as főúton Körmend után, Csákánydoroszlónál balra Felsőmarác felé. A Rába-hídon át – majd jobbra –, utána balra a kereszteződésnél – majd nem sokkal később a "Himfai parkerdő" táblánál újra csak balra kell lekanyarodni a kis erdei bekötőútra. Ennek végén a két parkoló. Az autót a parkolóban kell hagyni!