Domolykó

Teste vaskos, hengeres, oldalról csak enyhén lapított. Feje feltűnően nagy, amit néhány népies neve találóan fejez ki (fejes domolykó, fejes hal, nagyfejű hal ... stb.). A homlok széles, a fej felülről lapított. A száj csúcsba nyíló, vagy kissé felső állású, szeglete túlér a szem elülső szélénél húzott merőleges vonalon. Az állkapcsok hossza egyenlő. A farokúszó kevésbé mélyen bemetszett, mint a nem többi tagjáé. Cycloid pikkelyei nagyok és vastagok, szélüket feketés-barnás pettyekből álló rajz díszíti. A hát- és a farokalatti úszó szegélye domború. Háta feketés, barnászöld vagy sötétzöld fémes csillogással, oldala vízterületenként változóan ezüstös, vagy aranyosan csillogó, hasa fehéres, de nincs fémes csillogása. Hát- és farokúszója sötétszürke enyhe pirosas árnyalattal, a mell-, a has- és a farokalatti úszók vörösek, szélük felé fokozatosan halványulón sárgába átmenők. A fiatal példányoknál valamennyi úszó szürke. Az írisz sárga vagy ezüstös, fent egy barnás-zöldes, alul pedig egy fekete pont látható rajta. A domolykó többnyire a folyók felső szakaszán él, a Felső-Tiszán a küsz és a paduc után a harmadik legnagyobb gyakoriságú hal (Györe et al., 1995), de előfordul a nagyobb folyók középső szakaszán, valamint hegyvidéki tározókban is. Elkerüli a folyók iszapos medrű, lassan folyó részeit. Előszeretettel tartózkodik az alámosott partoldalak alatt, a vízbe nyúló ágak és gyökerek között, a vízösszefolyásokban, a magasabb parti építmények árnyékában. Fiatalabb korban csoportban járnak, az idősebbek inkább magányosak. Szaporodásbiológiáját elsőként Romániában tanulmányozták. A tejesek 3-4., az ikrások 4-5. életévükben válnak ivaréretté. A tejesek oldalvonala körül és feje alatt apró nászkiütések jelennek meg az ívási időszakot megelőzően. A víz optimális ívási hőmérsékletének elérésétől függően májusban-júniusban ívik, egyes megfigyelések szerint a hidegebb telet és tavaszt követően ez egészen eltolódhat augusztusig (Jászfalusi, 1944). Az ikrások egyedenként 25-100 ezer darab 1,3-1,5 mm átmérőjű ikrát raknak le a folyók sekélyebb mélységű kiöntéseiben. Az embrionális fejlődés a 18-19 ^oC-os vízben 4-6 napig tart. A kikelő lárvák 7-8 mm hosszúak. A kelést követően a lárvák még 3-4 napig a szikzacskóból táplálkoznak, annak teljes felszívódása után fitoplanktont, majd apró zooplankton szervezeteket fogyasztanak. November táján már elérik a 8-10 cm hosszúságot. A kifejlett példányok rovarlárvákkal, férgekkel, puhatestűekkel, a víz felszínére hulló rovarokkal élnek. Az idősebb példányok nem válnak kizárólagos halragadozókká, mindenevők maradnak az egyre növekvő halfogyasztás ellenére is. Európából több alfaját is leírták (Rolik, 1962; Pintér, 1989): Leuciscus cephalus albus - Közép-Olaszország, Dalmácia, Albánia; Leuciscus cephalus cabeda (Dél-Franciaország, Észak-Olaszország); Leuciscus cephalus cavedanus (Wloszech); Leuciscus cephalus cephalopsis (Mnyejszej); Leuciscus cephalus macedonicus (Sztruna, Marica és Meszta folyók); Leuciscus cephalus meridionalis (Franciaország); Leuciscus cephalus orientalis (Kaukazus, Balkán); Leuciscus cephalus pyrenaicus (Spanyolország); Leuciscus cephalus vardarensis (Vardar folyó, Macedónia).