Paduc

Teste megnyúlt, oldalról enyhén lapított, áramvonalas. A hát és a has enyhén és csaknem egyformán ívelt. Feje nem nagy, orra lekerekített, előrenyúló. A fejtető elég meredeken emelkedik, és egyenesen olvad bele a hát emelkedésébe. A szem elég nagy. A homlok domború és széles. A szájnyílás teljesen alsó állású, haránt irányú hasíték. Az ajkak vésőszerűek, s felszínüket erős szaruréteg borítja. A közepes hosszúságú, magas hátúszó kezdete egybeesik a hasúszó kezdetével. A mellúszó hosszú, a farokalatti úszó aránylag hátul helyezkedik el, a hátúszó vége mögött kezdődik, szegélye homorú. Farokúszója mélyen kivágott. Cycloid pikkelyei közepes nagyságúak, sűrű, egyenletes sorokban helyezkednek el. Az oldalvonal teljes, majdnem egyenes, csak egészen enyhe ívben hajlik a has felé. A háta feketészöld, oldalai ezüstösen szürkék, a hasa fehér, ezüstös csillogású. A hát- és a farokúszó szürkés, feketén szegélyezett, a többi úszó vöröses. Az írisz aranysárga színű. Ívási időben az ivarérett egyedek színezete élénkebb, a test alapszíne kékes csillogású, a mellúszók narancsvörösek. A hímek testén harántcsíkozás, a fejen és a test nagy részén a pikkelyeken gombostűfejnyi, daraszerű nászkiütés jelenik meg. A folyók pénzes pér szinttája alatt, a köves-kavicsos mederszakaszokon nagy egyedszámú populációi élnek. A Tisza magyarországi felső szakaszán Tiszabecs-Vásárosnamény között a küszt nem számítva a halfauna 60-70 %-a paduc (Györe et al., 1995). Ivarérettségét 2-4 éves korban éri el. Az ivarérett példányok áprilisban, az ívást megelőzően, amikor a víz hőmérséklete eléri a 8-12 ^oC-ot, nagy csapatokban a folyókba ömlő kisebb patakok torkolatához gyülekeznek. Az ikrások által lerakott ikrák száma 12-40 ezer között változik. Az ovulált ikrák átmérője 1,5-2 mm, színük sárga, kissé áttetsző. Az embrionális fejlődés a 14-18 ^oC-os vízben 4-6 napig tart. A kikelt lárvák 4-4,5 mm hosszúak, 4-5 napig még a szikzacskó anyagából táplálkoznak. Az exogén táplálkozásra való áttérés után algákat és apró zooplankton szervezeteket fogyasztanak. A 3-4 hetes egyedek vésőszerű ajkaik kialakulásával már képesek a köveket borító zöldmoszatok lefejtésére. Sajátos táplálkozási módjával összefüggésben élőhelyén nem táplálékkonkurense egyetlen más halfajnak sem. A galóca legfontosabb táplálékhala, így azokon a folyószakaszokon, ahonnan a folyószabályozások és vízszennyezések következtében hiányzik ez az endemikus pisztrángféle, megfigyelhető a paduc állományának jelentős mértékű megerősödése, mint pl. A Tisza magyarországi felső szakaszán, a Maros (Gyurkó et al., 1956), a Zsil (Niculescu-Duvăz, 1954) felső folyásán, ill. a Cserna, Olt és az Aranyos-Beszterce egyes szakaszain (Bănărescu, 1959).